2012. április 17., kedd

Az első helikopteres videóm

Csak azért emlékezem meg róla, hogy majd amikor a tökéletes filmeket csinálom a hiperszuper helikopterre szerelt hiperszuper kamerával, vissza lehessen ezt is nézni.
Mert történelmi pillanat ez számomra, ez az első akkora helikopter, ami elbír egy normális minőségben rögzíteni képes kamerát is. És ez jó dolog.
Holnap, ha szélcsendes idő lesz, majd odakinn is csinálok felvételeket, de addig itt ez a rövidke valami, amit ráadásul a rém rendetlen lakásban csináltam. Mert csak hazaestem munka után és gyorsan leszórtam a cuccaimat, hogy elővegyem a kamerát és a helikoptereket. Sajnos eléggé le is voltak merülve, úgyhogy a legnagyobb meg sem moccant - na, azt majd holnap -, míg a sorban következő emelkedni már nem volt nagyon képes a teherrel. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mindenféle remegés nélkül, szuperjól veszik a képet, csak nem szabad fixen hozzájuk csavarozni a kamerát. Én most csak gyorsan hozzábandázsoltam két vékonyka szalaggal és lehet, hogy ez lesz a legjobb megoldás.
Íme a videó:


Remélem tetszik, jön még több is...

2012. április 4., szerda

Lehiggadtam

Mire való egy blog, ha nem arra, hogy a velem történteket és az akkori idegállapotomat megmutassa.
Nos, a tegnapi idegállapotomat asszem jól mutatta a "Befejeztem" című írás.
Nagyon el voltam keseredve és nagyon csalódott voltam. Aztán hazamentem, aludtam rá egyet. Reggel pedig elővettem az RC helikopteremet és repültem vele pár percet. Élmény volt.
És ekkor az jutott eszembe, mennyit estem-keltem ezzel a kis helikopterrel is, mire erre a szintre eljutottam vele. Mire élvezni kezdtem a repülést vele.
Úgyhogy így megy ez. Gyakorolni kell, esni és kelni kell. Lehetnek kudarcok és lehetnek csalódások, de abban teljesen igaza van Gergő barátomnak - és köszönöm a hozzászólást, imádlak Gergő! -, hogy nem vagyok egy olyan feladós típus.
Úgyhogy az eltört merevítő rudat szépen kicserélem, valószínűleg nem lesz túl drága. A megrepedt testet és szárnyat pedig megragasztom. Tökéletes erre a megvásárolt, üvegszálas ragasztószallag.
A vezérlést finomhangoltatom olyan valakivel, aki ért hozzá és látott már ilyet.
És ha ez megvan, akkor újra megpróbálom. Ha megint eltörik, újra megragasztom. És ez addig így fog menni, amíg úgy nem tudok majd repülni, mint nagy példaképem, Horst. Ő itt:



Ahogyan azt bizonyára látjátok, a videóban szereplő gépen is akad némi sérülés. Azaz, még a vér profik is hibáznak.
És azt is valószínűnek tartom, hogy ahogyan mindennek, ennek is van egy kulcsa, amit ha megtalál az ember, kinyílik a titok.
Valószínűleg egyébként a repülőgép nem volt rendesen beállítva és nem reagált megfelelően, és ehhez még én hozzátettem azzal, hogy marhára fogalmam sem volt arról, mit csinálok.
Úgyhogy most kicsit szimulátorozok, és miután a gépet finomhangoltuk, csak azután próbálom meg újra.
Akik pedig annak reményében, hogy majd több ilyen modellt adnak el, elhitetik a jónéppel, hogy ezt kezdők is tudják repülni... nos nekik üzenem, hogy kapják be! De komolyan!
Miért kell hazudni? Miért kell azt ráírni egy gép dobozára, hogy repkész (ready to fly), amikor 5 órát kell szerelgetni és még akkor is csak egy összetákolt, össze-vissza csetlő-botló repülőgép kinézetű szar lesz belőle?
Miért nem lehet őszintén leírni, hogy "előképzettség és gyakorlás szükséges"? Mert elijedne a vevő?
Így most jobb? Jobb, hogy ekkora csalódást és traumát okoztak nekem? Jobb, hogy majdnem egy életre letettem erről a hobbiról? Jobb, hogy csuklik az édesanyjuk?
Nade negatív gondolatok hess!
Jön a húsvét és a hosszú hétvége, úgyhogy lesz az idegeknek idejük lenyugodni. A jövő héten pedig szépen nekiállunk újra és alapos képzés, olvasgatás és szakszerű segítség igénybe vétele után igenis REPÜLNI FOG, mégpedig szépen.
Én soha semmit nem adtam fel, nem pont most kezdem el...

2012. április 3., kedd

Befejeztem

Az oka csalódottság.
Azt érzem, hogy becsaptak. Napokat töltöttem el azzal, hogy egy jó, kezdők által is repülhető repülőgépet találjak. Hosszas keresgélés után esett a választásom a Sky Surfer-re. Minden oldalon azt írták róla, hogy kezdőknek ideális.
Igen, ideális, hogy elvegyük a kedvüket egy életre.
Kezdődött azzal, hogy a gépet - bár azt ígérték, hogy ready to fly, azaz azonnal repülhető - nekem kellett összerakni. És ezt nem úgy kell érteni, hogy a szárnyakat behelyezni, az akkumulátort rádugni. Nekem kellett a szervókat a helyükre csavarozni, a vezérsíkokra a mozgatásukhoz szükséges karokat felragasztani, a vezérlést összeállítani, forrasztgatni.
Röviden, ezt egyáltalán nem nevezném ready to fly-nak. A ready to fly számomra az, amikor kiveszem a dobozból rádugom az akkumulátort és repül.
A becsapottság érzete mégsem ebből fakad.
Azért érzem magamat becsapva, mert azt ígérte minden általam elolvasott weboldal, hogy kezdők is elboldogulnak vele.
Ezért én azt gondoltam, hogy én, mint kezdő majd elboldogulok vele. Persze gondoltam én, hogy lesznek eleinte gondok, de némi bénázás után majd tudok vele repülni.
Hát nem.
Három próbálkozásom volt. Háromszor 15 másodpercet sikerült repülnöm vele.
Az első próbálkozáskor bármit csináltam, elkezdett felfelé törni, amikor ellenkormányoztam, akkor azonnal zuhanni kezdet és elfordult balra. Esélyen sem volt megfogni és szépen a földbe csapódott.
A második alkalommal ugyanez, ekkor már az orra is szétnyílt. Megragasztottam.
A harmadik alkalommal úgy fordult oldalra, hogy szépen eltört a szárnya. Ezzel vége is.
Összesen tehát 45 másodpercet sikerült vele repülnöm. Másodpercenként alig 1200 forintomba került ez az élmény.
Úgyhogy most annyira csalódott vagyok, hogy szépen szétszereltem és eltettem a dobozába a maradványokat.
Valószínűleg egy életre megutáltam az RC repülőket.

Hiányosságok

Én nagyjából ötször kérdeztem rá és ötször erősítettek meg abban, hogy a megvásárolt repülőgéphez minden szükséges alkatrész a dobozban van és semmi más dolgom nincs, mint összeszerelni.
Arra is rákérdeztem, hogy a leírások alapján ez menni fog-e? Ha jól emlékszem, még egy olyan poént is elsütöttem, hogy eleget legóztam gyermekkoromban, így ha van ábrás útmutató, bármit összerakok.
Jót nevettünk közösen.
Persze ez odahaza nem volt vicces, hiszen az útmutató azt írja, hogy 2 óra szerelés után már ready to fly, azaz repkész a repülő.
Ezzel szemben valamikor éjfélkor, azaz 6-7 óra küzdelem után jutottam el oda, hogy nem én vagyok a hülye és hogy határozott és ismételt kérdéseim ellenére még sincs minden benne a dobozban.
Persze élveztem, és a hobbi erről szól. Élvezzük, miközben csináljuk.
Csak az a megjegyzésem, hogy ha a kedves vevő - ez lennék én - azt kéri, hogy az összeszereléshez MIN_DEN legyen benne a csomagba, akkor azt úgy gondolja, hogy MIN_DEN legyen benne a csomagban.
Mivel ez életem első modell repülője, nagyjából halvány lila dunsztom sem volt arról, mi kellhet hozzá. Adtak egy jó adag vezetéket, mindenféle dobozokat és furcsa kis bizbaszokat, és csak a bizalom segített abban, hogy elhiggyem: ebből végül repülő lesz, amely repülni is fog.
Aztán a számos vezeték és kütyü persze szépen a helyére került és igazán nagy élmény volt, ahogy lassan kialakult a rendszer.
Az persze nem volt élmény, hogy egyrészt a leírásokban nem szerepel néhány információ, amelyek nélkül nem lehet összeszerelni a gépet, de ezeket még csak levadászom az internetről. Például a vezérlés csatorna leosztása, azaz a sorrend, ahogy a szervókat a vevőbe be kell dugni.
Az is okés, hogy vannak dolgok, amikre nekem kell rájönnöm, azaz például arra, hogy a két szárnyon lévő szervó egy csatornáról megy és a vezérlő jelet egy elosztón keresztül kapják meg. Logikus, hogy ha az egyik szárny végén lefelé mozdul a lap, akkor a másik szárnyon felfelé és semmi dolgunk nincs, minthogy a szervókat úgy bekötni, hogy szinkronban, ellentétesen működjenek. Igaz, ezt sehol nem írja a leírás, de tök egyedül rájöttem. Mert az elosztó kábel megvan.
Ami viszont nincs meg, az a távvezérlő tápellátását szolgáló vezeték, így a rendszer nem kap áramot. Hiba.
Aztán a motor vezérlése megvan ugyan, de annak vezetékei simán el vannak csípve és sem a hosszuk, sem a csatlakozásuk nem teszi lehetővé, hogy a motorral összekössük azt.
Valószínűleg azt gondolják, hogy egy darab drót mindenkinek van odahaza és ez így igaz, de én - ismétlem - úgy kértem a készletet, hogy MIN_DEN legyen benne, ami a működéshez szükséges. A drótok is.
Nincsenek idehaza speciális saruk sem, amelyekkel a motor vezetékeire a rendszert rádugom, ahogy sajnos nem bővelkedem a vezérléshez csatlakoztatni szükséges, három lábú, speciális dugókban sem. Azaz nincsenek nekem ilyenek.
Szóval ma mehetek vissza. Ahelyett, hogy a repülővel a Hajógyári szigetre mennénk próba kört repülni a gyönyörű napsütésben, újabb délutánt kell eltöltsek az okumlálással.
Persze türelmes vagyok és ez is szórakoztat, de azért mégis csalódás.

2012. április 2., hétfő

RC, de nem helikopter...

Kicsi hibát elkövettem, amikor elneveztem ezt a blogot. Mert most döbbentem rá, hogy nem csak a helikopterek, de minden érdekel, ami távirányíthatós. Amivel játszani lehet.
Úgyhogy RC helikopter ide vagy oda, most RC repülőgépről fogok írni.
Mert vettem egyet.

Hogy miért?
A dolog gazdasági megfontolású. Egyszerűen arról van szó, hogy olcsóbb repülni egy repülőgéppel. És ez a gép már simán felemeli azt a kamerát, amelyet egy háromszor ennyibe kerülő helikopter bírt volna el.
Úgyhogy kénytelen leszek megtanulni repülőgéppel is repülni. Ez lesz a következő kihívás.
Illetve az, hogy össze kell szerelni a gépet, mert a "majdnem kész" kifejezés egy röpke kétórás szerelgetést és ragasztgatást jelent.
Remélem megbirkózom vele, hiszen eddig még soha semmilyen műszaki cucc nem fogott ki rajtam.
Remélem ez sem fog.
Ha sikerül, a hétvégén már repülős kamerás videókat készítek majd.
Addig még jelentkezem, hogy lássátok, milyen is összeszerelni egy ilyen gépet. Egyelőre azt sem tudom, hol kezdjem...

2012. március 28., szerda

HHH, azaz hamarosan helikopter hegyek!

Örömmel tudatom Veletek, kedves barátaim, hogy alkalmam nyílt tesztelni egy csomó újfajta RC helikoptert és így hamarosan helikopter hegyek jönnek.
Természetesen olyan gépeket tesztelek majd, amelyeket bárki megengedhet magának és használatukat bárki el tudja sajátítani.
A teszteket a tőlem megszokott stílusban, érthető szövegezéssel, szakzsargon teljes kerülésével és szigorúan szubjektív szemléletben fogom megjelentetni itt, és a gépeket számomra biztosító cég oldalán is.
Hogy hol é Schmitt, azt talán már a héten meglátjátok.
Úgyhogy ne menjetek sehová, hamarosan jövök a helikopter hegyekkel!

2012. február 13., hétfő

EasyCopter V4 leszállótalp tuning

Hadd segítsek spórolni neked 1600 forintot és megoldani egy idegesítő problémát.
Sajnos a legjobb és legügyesebb helikoptereknek is lehetnek gyenge pontjai. Az EasyCopter V4 Colibri (és a Merlin Tracer 60-as is) nagyon ügyes kis gép, könnyen repülhető és stabil, de a talpa, az valami kriminálisan vacak. Értem ezalatt, hogy egy kicsit erősebb landolásnál azonnal törik. Az ember persze először azt gondolja, hogy ő a béna - és ez részben igaz is - de amikor már jól megy a repülés és egyre kevesebb a baleset, kezdünk gyanakodni.
Miért is tört el már megint a talp?
A válasz: mert vacak, gyenge anyagból készült, nincs méretezve, illetve alul van méretezve. Így aztán az ember megunja és elkezdi otthon található eszközökkel javítgatni a gépet. Ez nem szép, sőt: randa.
Nem túl elegáns  a szixalag és gemkapocs
Szerencsére van megoldás, mert más helikoptereknél fém a talp és ez kis kézügyességgel a Colibrire erősíthető. Nem kell mást tennünk, mint a gyári talpon lévő elemtartót (vagy egy Merlin Tracer 60-asét) levágni a talpról úgy, hogy némi kiálló rész megmaradjon, amihez erősíthetünk. Ezután jön a talpacska, amely egy Micro Twister talpa és mai áron 507 forintért megvásárolható például ide kattintva. Ez már jó erős, de mégis elég könnyű ahhoz, hogy a gépet ne terheljük plusz grammokkal, dekákkal. És ezen vannak kialakított lyukak, amik jól jönnek a rögzítésnél.
Kicsit gyenge kép van róla a weboldalon...
A rögzítéshez én egy elég vékony, jól hajlítható, de azért még elég erős drótot használtam. Ezt fűztem át a lyukakon, majd összefogva a talpat és az elemtartót, jó erősen összetekertem őket. Arra figyeltem, hogy a talpat visszahelyezve nehogy bármi elérje a fogaskerekeket, vagy az akkumulátortartóban az érintkezőket. Sikerült.
Az akkumulátortartó érintkezőire ügyelni kell!
Elöl az akkumulátortartó alatt is átvezettem a drótot, így nagyon stabil lett a szerkezet. Hátul egyszerűbb dolgom volt, mert itt több a hely és így egyszerűbb a kötözés.
Hátul kicsit több a hely
A talp egy kicsit alacsonyabb, mint az eredeti, de még így is maradt 4-5 milliméter az behelyezett akkumulátor és a talaj között. A kabint visszahelyezve a drótokból nem látszik szinte semmi. Apropó kabin, ha már szétszedtem, tettem rá egy újat. Ez is egy Merlin Tracer 60-asra gyártott Nine Eagle kabin, tökéletesen illeszkedik.
Szinte láthatatlan.
A gép most szép és megszabadulva a többletsúlytól, szebben és könnyedebben repül. És közben rájöttem, hogy így sárgán mégis szebb, mint feketében volt, úgyhogy marad sárga.
Mint az új...
Az új, csatlakozós Merlin Tracer 60 leszállótalp 2250 forintba került volna és valószínűleg az is eltörik az első bénább leszállásnál. Így a Micro Twister talppal és a törött talp elemtartóját felhasználva megvagyunk 507 forintból, művelet után tehát - ha a vadiúj kabint is beleveszem -, még mindig olcsóbbak vagyunk 220 forinttal, mintha megvettük volna a gyári vackot.
Azt javaslom tehát mindenkinek, hogy ne vacakoljon, jobb és tartósabb megoldás ez. A gép könnyebb is lett tőle, kevesebb fordulat kell a levegőben tartásához így aztán egy akkumulátorral tovább repül. További képek ebben az albumomban találhatók. Remélem segítettem és a neten az EasyCopter V4 Colibri névre keresve idetaláltál és most neked is jobb. Ha igen, oszd tovább. Ha tetszett az írás, akkor is! Köszi!