Pontosan 105 centiméter a legnagyobb mérete annak a helikopternek, amelybe valahogy megint "beleakadt a pólóm ujja" a BluePanthernél járva. A srácok meg ilyenkor már látják a szememben a csillogást, úgyhogy nem is nagyon kellett őket kérlelni, már adták is.
Persze nem mondom, hogy nem volt bennem félelem, mert ez a gép nem éppen kicsi és lehet vele rombolni, ha nem figyel az ember. Már maga a repülő tömeg akkora, amit csak négy óriási rotor képes megmozdítani és ezek az energiák elszabadulva aztán érdekes dolgokra képesek. A környezetünk mindenesetre enyhén furcsán néz ránk, amikor lehelyezzük a gépet a földre. Felkelti ugyanis a figyelmet.
Aztán a következő döbbenet akkor éri a gyanútlan szemlélőt - és a gyanútlan kezelőt is - amikor a helikopter nagy hangzavarral felszáll, majd úgy három-négy méterről lezuhan. A gyártó ugyanis a bal kézre eső, a magasságot, azaz a rotorfordulatot szabályozó karra kedvességből tett egy rugót, amely visszarántja azt alaphelyzetbe. És ez nagyon meglepő tud lenni egy egykilós helikopter esetében. Kisebb gépeknél találkoztam már ilyesmivel, de azok össztömege nem érte el a 8005-ös egy darab lapátjának tömegét. Ott nem gond, ha emiatt hibázunk, de emitt ez nagyon veszélyes. Szóval, ha én egy ilyen gépet vennék, első műveletként ezt a rugót berhelném ki, az biztos. Megszokhatatlan, ugyanis...
Mégpedig azért, mert a kis tesójánál, amelyről ide kattintva olvashatsz - és amely szintén nem éppen kicsike - nagyon kényelmes ugyanis, hogy az ember beállít egy fordulatot és azt a gép tartja is. Csak akkor kell beavatkoznunk, ha magasabbra akarunk emelkedni vagy alacsonyabbra szeretnénk süllyedni. Na, ezt lehet megvalósítani itt is, ha valahogy kiiktatjuk azt a fránya rugót. Addig meg nagggggyyyyyon figyelni kell, ami stressz. Elveszi az élvezetet a repüléstől. Na nem annyira ám...
Mert azt mondanom sem kell, mekkora élvezet egy ekkora batárral repülni. Nem is mondom, inkább mutatom. Ezen a kis filmecskén látszik, mennyire stabil, mennyire bírja el a kamerámat tokkal-vonóval. Íme (érdemes teljes képernyőn, full HD-ban nézni...):
Ugye, hogy jó? Persze ez is koaxiális, azaz tengely a tengelyben rendszerű gép, így a szelet ő sem szereti. A videók elkészültekor épp csak akkora szellők lengedeztek, amelyek a nyárfák leveleit éppen csak képesek borzolni. Na, ezek is képesek elsodorni ezt a gépet, úgyhogy repülni vele csak teljes szélcsendben ajánlott.
Ha a szélcsend adott, akkor viszont nyugodtan repülhetünk vele 50-60 méter magasra is. Az pedig sok, de mivel nagyok a propellerek és elég nagy az akkumulátor, biztonsággal visszahozhatjuk egészen magasról is. Azt persze nem javaslom, hogy egy ilyen manőverrel kezdjünk, mert az embernek ekkora távolságnál már elvész a térérzékelése és annak megint csak csúnya zuhanás lesz a vége. Azt meg még a fém váz sem viseli jól...
A gépről száraz technikai adatokat megint nem sorolnék, ha kíváncsi vagy, ide kattintva megtalálsz róla mindent. Amit kiemelnék, az ára. Ugyanis ma tíz forint híján 23 darab igazságos Mátyás királyunk arcképével díszített ezrest kell leszurkolni érte és vihetjük is haza. Igaz, hogy ez csak egy 3 csatornás gép, de összehasonlításként: az én első gépemért 40 ezrest adtam, az egy tenyérgép és 28 gramm. Ez meg egy kiló...
Persze nem a méret a lényeg, de akkor is szemléletes, hogy egy ilyen komoly méretű gépet odaadnak már ennyiért. Alkatrész egyébként van hozzá. Rotort eleve javaslok rendelni már a vásárláskor, mert fogyóanyag. Sajnos a gép hajlamos le- és felszállásnál borulni (ha bénázunk, márpedig eleinte bénázunk majd...) és ilyenkor az alsó, "B" rotorok sérülnek. Először csak kisebb csipkék látszanak rajtuk, majd tízforintosnyi darab is kitörhet belőlük. Ez pedig egészségtelen az emberi szervezet számára.
Ha a rotorok csipkések, akkor pedig a gép ráz és zakatol, tönkre vágja a tengelyeket és a csapágyakat. Egyébként a sérült részeket könnyen cserélhetjük, kapunk hozzá még csavarhúzót is a készletben. Nameg 2-2 főrotort és 2 farokrotort. Utóbbi egyébként akkora, mint az én kis Kolibrim főrotorja. Vicces...
A repülési élményt este fokozzák a szépen világító ledek, amelyek a repülési időt viszont csökkentik. A gyári értékként megadott 7-8 perc ledekkel értendő, ha kikapcsoljuk ezeket, itt is megrepülhetjük a 10 percet simán. A kikapcsolás nem egyszerű, csak ha szerencsések vagyunk - vagy olvastuk ezt az írást - jövünk rá arra, hogy hol a kikapcsoló gomb. Eldugták ugyanis, a jobb mutatóujjunk irányában keresgéljünk a távirányítón...
A távirányító egyébként kicsit ijesztő, megint találkozunk némi arany berakással, amitől rém gagyinak tűnik. Pedig nem az, nem veszít jelet, üzembiztosan teszi a dolgát. Köszönhető ez annak is, hogy szerencsére egy kihúzható antennát kapott, ami növeli a hatótávolságot is, úgy 80-100 méterre. Az pedig elég.
Azért annyiban szomorú vagyok ám, hogy kell neki 8 azaz nyolc darab ceruza elem, ami egy kisebb vagyon manapság. Persze nem nagyon zabálja, de akkor is. Első beruházásként ez is van vagy 2000 HUF. Persze vehetünk tölthető akksikat is, de én gyűlölök ezekkel bűvészkedni. Inkább veszem az olcsó elemeket, mondjuk az Ázsia Centerben, ha már arra járok. Nem környezettudatos megoldás, ne tessék követni!
Persze az is igaz, hogy lassan a huszadik gépet tesztelem végig ugyanazzal a 8 elemmel és sajnos egyik sincs nálam olyan sokáig, hogy az elemek fogyásáról őszintén tudjak nyilatkozni. Abban azért megegyezhetünk, hogy nem fog minket földhöz vágni évente ez a nyolc ceruzaelem. Hála Istennek a fedelet nem csak csavar, hanem bepattintós fül is tartja, így az állandó csavarhúzózás itt kimarad.
A beépített kis fogantyú is jól jön a cipelésénél. Ha valaki egyébként modellezésre adja a fejét, annak igencsak érdemes beszereznie egy univerzális töltőt. Ehhez a géphez is jár gyárilag hálózati adapteres töltő, de a mező közepén azzal sokra nem megyünk. Ámbátor egy csodatöltővel mindent tölthetünk, akár szivargyújtóról is. Cserébe mondjuk 10-15 ezresbe fáj, viszont a kocsi szivargyújtójáról felnyomhatjuk vele vagy 2-3 alkalommal még a gépet, így az élmény hosszabb.
A végén pedig következzen a jól megszokott "kinek és minek"! Nos, mindenképpen idősebb gyereknek, ennél javaslom tényleg betartani a 14+ jelzést. Felnőtteknek is ajánlom, mert tényleg nagy élmény ekkora tömeget irányítani. Leginkább csendes, szélmentes estékre javaslom, de ekkor akár kisebb kamerát is emeltethetünk vele.
Még képeket találhattok ebben a képalbumban, ide kattintva.
A beépített kis fogantyú is jól jön a cipelésénél. Ha valaki egyébként modellezésre adja a fejét, annak igencsak érdemes beszereznie egy univerzális töltőt. Ehhez a géphez is jár gyárilag hálózati adapteres töltő, de a mező közepén azzal sokra nem megyünk. Ámbátor egy csodatöltővel mindent tölthetünk, akár szivargyújtóról is. Cserébe mondjuk 10-15 ezresbe fáj, viszont a kocsi szivargyújtójáról felnyomhatjuk vele vagy 2-3 alkalommal még a gépet, így az élmény hosszabb.
Még képeket találhattok ebben a képalbumban, ide kattintva.
(És ide a végére egy megjegyzés, csak zárójelben:
Ugye tudjátok, hogy hobbiból írom ezt a blogot. Azaz nekem a tetszésetek a fizetség, a jutalom. Ne fukarkodjatok hát és lájkoljátok a blogot meg a YouTube videókat a Facebookon, plusszozzátok a G+-on és osszátok tovább! Persze csak akkor, ha tetszik. Csak ezért csinálom, ugyanis...)
