UDIRC U12 - óriás fillérekért

Az a baj a hobbikkal, hogy hajlamosak elhatalmasodni az emberen. Mert ha valamit azért csinálunk, mert azt élvezzük, akkor ugyebár arra törekszünk, hogy ebből az élvezetből minél több jusson. Az ember már csak ilyen és erről igazán a feleségek mesélhetnének leginkább. Ők azok ugyanis, akik a mi hülyébbnél hülyébb hobbijainkat tűrik, több-kevesebb morgás mellett.

A felnőtt ember hobbija annyiban különbözik a gyerekétől, hogy nagyságrendekkel drágább. És ez szinte már axióma, bizonyítást nem igényel.

Ilyen hobbi a modellezés is, hiszen az RC helikopterekre is hamar kidobhat az ember pár százezret úgy, hogy igazán meg sem látszik.

Persze vannak kivételek, hiszen óriási helikoptert is lehet vásárolni töredék áron és erre jó példa az UDIRC U12-es, ezen tesztecske tárgya.

Akik ismernek korábbról, ismerik az újságírói múltamat is. Abbahagytam, mert meguntam, hogy a tesztek nagy része fizetett hirdetés, egyfajta bújtatott reklám. A teszter sokszor nem meri leírni a negatívumokat, mert akkor a gyártó vagy forgalmazó megharagszik és legközelebb nem ad tesztkészüléket, vagy esetleg csak az utolsók között, mikor már az ember nem árthat a terméknek az őszinteségével.

Nos, ezen béklyóktól megszabadulva én ebben a magán blogomban azt írok, amit akarok. A rosszat is, ha van.

Erősen kell keresgéljek, ha rosszat is szeretnék írni erről a gépről, mert igazán elvarázsolt.

Kezdjük az árával, ami a mai napon 22.990,- HUF áfával. Döbbent csend. Az ekkora gépet, azaz 53 centiméteres rotorátmérőjűt ezen ár nagyjából duplájáért csak megmutatják nekünk a legtöbb "szakosodott" modellboltban. Aztán tegyünk hozzá még vagy egy húszast, és akkor már elhozhatjuk. Talán. És ha azt hisszük, hogy ezért cserébe a "szakosodottaktól" a drágább géppel mindig jobb minőséget kapunk, hát illúzió. Ugyanazt a kínai cuccot sózzák ránk többnyire ott is, csak emitt beismerik. Hogy hol van az az emitt? Hát itt ni! Ide kattintva ugyanis megnézhetjük az árakat, megkívánjuk, aztán ha elmegyünk érte az Ázsiába (ismert még: Ázsia Center) alig húszezer felett vihetjük is haza. Hazaérve pedig elkezdődik a kaland.

Persze némi magyarázat az ár mellé: ez egy 3 csatornás helikopter, amely annyit tesz, hogy fel-le, előre-hátra és a tengely mentén oldalra tudunk vele fordulni. Oldalazni tehát nem tud, ehhez kellene a negyedik csatorna. Nincs. Helyette van viszont egy fél csatorna, amely a gépen elhelyezett világítást hivatott ki-bekapcsolni. Ez a világítás egyébként nagyon látványossá teszi a gépet, de ne szaladjunk előre.

A 3 csatorna mit jelent a gyakorlatban? Annyit, hogy a géppel nem lehet műrepülni, de az irányítása nagyon egyszerű. Én magam persze nem egy ekkora géppel gyakorolnék először, de akinek valaha volt már a kezében 3 csatornás (ismeretes még így is: 3 CH) helikopter, az ezzel a madárral is elboldogul. Kezes ugyanis, némi vezetői hibát is elvisel. Az élmény tehát nem az lesz, hogy folyton odavágjuk valamihez - mondjuk a földhöz leginkább - hanem az, hogy a bal kezünkkel csak a magasságra figyelünk, míg jobb kézzel a fordulásokért és a haladásért tudunk tenni valamit. A távirányítón négy trimmelő (finomhangoló) gombot találunk, ezek közül három hamis, nem működik. 3 csatornás helikopternél nincs is rájuk szükség, hiszen csak a gép forgását kell valahogy kiküszöböljük és erre elég egy finomhangoló gomb. Ha sikerült, a gép repül és mi meg örülünk. De minek tépem a számat, ha van videó is. Nézzük, aztán majd magyarázok (teljes képernyő, 1080-ban érdemes nézni...):

(Zene: Darude - Rush)

Ami elsőként látszik a videóból, hogy ezzel a helikopterrel ésszerű keretek között már akár szabadban is repülhetünk. Az ésszerűségre azért tennék hangsúlyt, mert a szél a mi nagy ellenségünk. Ha tehát nem mozognak a levelek a fán, akkor próbálkozhatunk, a kisebb légmozgásokat tudja a gép kezelni. 

De miért lényeges ez?

Azért, mert ez egy koaxiális helikopter. Az ilyen, tengely a tengelyben típusú megoldások, amelyeknél a két rotor egymás felett helyezkedik el, nem nagyon szeretik a szelet. Az elméletbe ne menjünk nagyon bele, de elég annyit tudnunk, hogy hiába ilyen nagy ez a gép, nehéz (mondhatnám, lehetetlen) vele lekezelni a széllökéseket.

A 3 csatornás vezérlés miatt az előre haladás úgy történik, hogy a farkán elhelyezett rotor beindul, ezzel megdönti előre vagy hátra a gépet és az elkezd mozogni a kívánt irányba. Két megjegyzésem van ezzel kapcsolatban. Az első, hogy műrepülő mutatványokra ne számítsunk, hiszen nincs bolygótárcsa, nincsenek állítható dőlésszögű rotorok. 

Az egy szem kis farokrotor szolgál a haladásra és ennyi. A másik megjegyzésem, hogy a farokrotornak is van energiaigénye, így ha mondjuk szél ellen küzdve folyamatosan mennie kell, akkor hamarabb lemerül a gép és emellett a farokrotor beindulásakor elvész némi energia a főrotorokról és enyhén esni kezd a gép. Ezt a süllyedést odafigyeléssel ki lehet korrigálni, de gyakorolni kell. Ha megszokjuk, akkor viszont egy jól irányítható gépet kapunk, amelyben van némi tartalék is. Azaz például egy kamerát is képes megemelni. Ne gondoljunk persze óriási kamerákra, Nekünk egy akciókamerát sikerült vele megemeltetni, de csak burkolat nélkül. Az alábbi videóban azt látjuk, ahogyan az elején küzd a gép a nehéz súllyal, aztán a kameraburkolat nélkül már szépen repül. Íme (ez is fullHD videó, érdemes teljes képernyőn nézni, 1080-ban):

(Zene: Cafe Del Mar - The blues)

A kép persze remeg egy kicsit, de mentségemre szolgáljon, hogy rögzítésre összesen néhány darab gyorsszorító állt rendelkezésemre, amelyekkel nem lehet rugalmas kapcsolatot létrehozni a kamera és a gép között, így a gép rázkódása átadódik a kamera házára is, ettől remeg a kép. Ha valaki amellett dönt, hogy ilyen géppel akarna videózni, gyártson le hozzá kamera rögzítést. Persze csak hobbi célra, mert ezzel a géppel profi felvétel nem készülhet, hiszen eleve 80 méteren kívül elvész a rádiókapcsolat. A repülős videót inkább érdekességnek szántam. Érdekesnek érdekes is...

Ami a gépet illeti, azért ne szaladjunk el amellett, hogy mennyire strapabíró is, főleg az árát tekintve. A ház eleve fém, ami megvédi a fogaskerekeket egy-egy zuhanásnál. A kabin csak esztétikai célokat szolgál, bár nem tudom, mekkorát kellene esni, hogy ez az erősen gumiszerű műanyag eltörjön. A farok is fém, meg is van támasztva segédrudakkal, így ez is stabil. A rotorok is bírják a kiképzést, pedig egyszer-kétszer sikerült velük eldőlni és némi növényzetet is nyírtunk, köztük egyszikűeket (pázsitot) és bokrokat is. Nem látszik meg a gépen.

Egyetlen sérülést sikerült rajta ejteni az egyhetes repkedés alatt, ezt pedig az összeakadó rotorok okozták a farok fémrúdján. Számomra érthetetlen okból egyszer ugyanis a rotorok valahogy összekoccantak (valószínűleg széllökés miatt) és az alsó rotor belevert a farok csövébe és ezen keletkezett egy milliméteres horpadás. A rotoroknak semmi baja, mégcsak kisebb bemaródások sincsenek rajtuk. Mindenesetre a dobozban van egy pár plusz rotor, ha nem lennénk ennyire szerencsések.

Ami mellett szintén nem szeretnék elszaladni és elébb már említettem, az a ledes világítás. Az első videóban látszanak a rotorfogaskerekek alatt elhelyezett, nagy fényerejű ledek. Nos ezekről annyit, hogy teljes sötétben is tökéletesen követhető a gép haladási iránya, hiszen mindkét oldalán ott ez a 4-4 led zöld fénnyel, az orrán ott egy fehér és a farkon végig több színes is van. Így tök sötétben is kivehető, hogy valami jön. Persze a forgatás helyén, éjjel megszaporodtak az ufóészlelések, de ez már csak így van faluhelyen. A viccet félretéve az oldalsó ledek két méteres magasságból 2-2 négyzetmétert simán bevilágítanak a talajon és beléjük nézni nem érdemes. Kikapcsolhatók, így nélkülük a nappali repülési idő nagyjából megduplázódik. Az ígért 8-10 perc valójában 10-15 perc is lehet attól függően, mennyit figurázunk. Az energiaellátásról egy 7,4 V-os li-po akksi gondoskodik, amely nem cserélhető (csak forrasztással) és amelyhez természetesen kapunk töltőt is. A töltő nagyjából 1 óra alatt telenyomja az akksit.

Negatívumok? Ígértem, de nehéz lesz betartani. Mondanám, hogy az alkatrész hiánytól félek, de magamat cáfolnám meg, hiszen a magyar forgalmazót (egyéb korábbi ügyekből) nem úgy ismerem, mint akik magukra hagynák az ügyfelet. Úgyhogy alkatrész-aggályom nincs főként azért sem, mert legtöbb modellboltba bemenve adott méretű fogaskereket vagy adott motort úgyis kapunk. Hiszen ők is Kínából hoznak (szinte) mindent, de ezt mintha írtam volna.
Ami nekem nem szimpi, az a 3 csatorna. Én ugyanis 4 csatornán tanultam repülni, a 3 CH nekem túl egyszerű és unalmas. 4 CH-val már lehet figurázni és én azt élvezem. A koaxiális kialakítás elébb leírt hátrányai mellett nekem még nagyon hiányzik a bolygótárcsás vezérlés. Persze ez eggyel kevesebb meghibásodási lehetőség, ami nem biztos, hogy hátrány.

A fix alsó rotor tehát csak emel és a tengely körüli mozgásban segít be (ezt a rotorok forgási sebességének különbségével oldják meg, ugyebár). Kicsit furcsa nekem a sok műanyag is a rotorok rögzítése körül, de ennek ellenére lötyögést mégsem tapasztaltam.
A távirányítóval is van bajom, főként a hatótávolságával. 80 méter nem túl sok, nekem legalábbis. Ha egy kicsit nagyobb antennát tettek volna rá és/vagy nagyobb teljesítményűre csinálták volna, az ember nyugodtabban engedné fel a magasba. Persze az is igaz, hogy a kezdő helikopteres úgysem meri nagyon messzire elröptetni, hiszen elveszítjük a  térérzékelést és hamar meg lehet a baj. Úgyhogy ez a 80 méter akár elég is lehet.

Összegezve tehát a fő kérdés: kiknek és minek?


Erre szerencsére egyszerű a válasz, mert nyugodtan tudom ajánlani azoknak, akik ár/érték arányban egy jó gépet keresnek. Nagyon megéri ugyanis az árát. Azoknak is ajánlom, akik már kisebb géppel repültek és szeretnék megérezni az erőt és a nagyobb rotor-szelet. És hogy minek? Nos, ÉLVEZETRE. Nagyon szerethető gép ez és mérete miatt feltűnő. Könnyen repülhető így idegeskedni nem kell az irányítás miatt. És ha valaki esetleg reptetni akar egy kisebb kamerát, nos annak első próbálkozásra szuper.


Utóirat:
Mindennél beszédesebb az a tény, hogy az első videóban azért halkul néha el a helikopter hangja, mert kénytelen voltam a nem túl szalonképes bekiabálásokat kihalkítani. Amikor ugyanis én repültem, a többiektől folyamatosan a "K***a jó", a "B*****g, de király!" és hasonló bekiabálásokat lehetett hallani. Az ilyen reakciók pedig őszinték, de videóba nem valók.
Attól még persze ez egy "K***a jó helikopter" :)

Az első helikopteres videóm

Csak azért emlékezem meg róla, hogy majd amikor a tökéletes filmeket csinálom a hiperszuper helikopterre szerelt hiperszuper kamerával, vissza lehessen ezt is nézni.

Mert történelmi pillanat ez számomra, ez az első akkora helikopter, ami elbír egy normális minőségben rögzíteni képes kamerát is. És ez jó dolog.

Holnap, ha szélcsendes idő lesz, majd odakinn is csinálok felvételeket, de addig itt ez a rövidke valami, amit ráadásul a rém rendetlen lakásban csináltam. Mert csak hazaestem munka után és gyorsan leszórtam a cuccaimat, hogy elővegyem a kamerát és a helikoptereket. Sajnos eléggé le is voltak merülve, úgyhogy a legnagyobb meg sem moccant - na, azt majd holnap -, míg a sorban következő emelkedni már nem volt nagyon képes a teherrel. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mindenféle remegés nélkül, szuperjól veszik a képet, csak nem szabad fixen hozzájuk csavarozni a kamerát. Én most csak gyorsan hozzábandázsoltam két vékonyka szalaggal és lehet, hogy ez lesz a legjobb megoldás.

Íme a videó:

Remélem tetszik, jön még több is...

Lehiggadtam

Mire való egy blog, ha nem arra, hogy a velem történteket és az akkori idegállapotomat megmutassa.

Nos, a tegnapi idegállapotomat asszem jól mutatta a "Befejeztem" című írás.

Nagyon el voltam keseredve és nagyon csalódott voltam. Aztán hazamentem, aludtam rá egyet. Reggel pedig elővettem az RC helikopteremet és repültem vele pár percet. Élmény volt.

És ekkor az jutott eszembe, mennyit estem-keltem ezzel a kis helikopterrel is, mire erre a szintre eljutottam vele. Mire élvezni kezdtem a repülést vele.

Úgyhogy így megy ez. Gyakorolni kell, esni és kelni kell. Lehetnek kudarcok és lehetnek csalódások, de abban teljesen igaza van Gergő barátomnak - és köszönöm a hozzászólást, imádlak Gergő! -, hogy nem vagyok egy olyan feladós típus.

Úgyhogy az eltört merevítő rudat szépen kicserélem, valószínűleg nem lesz túl drága. A megrepedt testet és szárnyat pedig megragasztom. Tökéletes erre a megvásárolt, üvegszálas ragasztószallag.

A vezérlést finomhangoltatom olyan valakivel, aki ért hozzá és látott már ilyet.

És ha ez megvan, akkor újra megpróbálom. Ha megint eltörik, újra megragasztom. És ez addig így fog menni, amíg úgy nem tudok majd repülni, mint nagy példaképem, Horst. Ő itt:

Ahogyan azt bizonyára látjátok, a videóban szereplő gépen is akad némi sérülés. Azaz, még a vér profik is hibáznak.

És azt is valószínűnek tartom, hogy ahogyan mindennek, ennek is van egy kulcsa, amit ha megtalál az ember, kinyílik a titok.

Valószínűleg egyébként a repülőgép nem volt rendesen beállítva és nem reagált megfelelően, és ehhez még én hozzátettem azzal, hogy marhára fogalmam sem volt arról, mit csinálok.

Úgyhogy most kicsit szimulátorozok, és miután a gépet finomhangoltuk, csak azután próbálom meg újra.

Akik pedig annak reményében, hogy majd több ilyen modellt adnak el, elhitetik a jónéppel, hogy ezt kezdők is tudják repülni... nos nekik üzenem, hogy kapják be! De komolyan!

Miért kell hazudni? Miért kell azt ráírni egy gép dobozára, hogy repkész (ready to fly), amikor 5 órát kell szerelgetni és még akkor is csak egy összetákolt, össze-vissza csetlő-botló repülőgép kinézetű szar lesz belőle?

Miért nem lehet őszintén leírni, hogy "előképzettség és gyakorlás szükséges"? Mert elijedne a vevő?

Így most jobb? Jobb, hogy ekkora csalódást és traumát okoztak nekem? Jobb, hogy majdnem egy életre letettem erről a hobbiról? Jobb, hogy csuklik az édesanyjuk?

Nade negatív gondolatok hess!

Jön a húsvét és a hosszú hétvége, úgyhogy lesz az idegeknek idejük lenyugodni. A jövő héten pedig szépen nekiállunk újra és alapos képzés, olvasgatás és szakszerű segítség igénybe vétele után igenis REPÜLNI FOG, mégpedig szépen.

Én soha semmit nem adtam fel, nem pont most kezdem el...

Befejeztem

Az oka csalódottság.

Azt érzem, hogy becsaptak. Napokat töltöttem el azzal, hogy egy jó, kezdők által is repülhető repülőgépet találjak. Hosszas keresgélés után esett a választásom a Sky Surfer-re. Minden oldalon azt írták róla, hogy kezdőknek ideális.

Igen, ideális, hogy elvegyük a kedvüket egy életre.

Kezdődött azzal, hogy a gépet - bár azt ígérték, hogy ready to fly, azaz azonnal repülhető - nekem kellett összerakni. És ezt nem úgy kell érteni, hogy a szárnyakat behelyezni, az akkumulátort rádugni. Nekem kellett a szervókat a helyükre csavarozni, a vezérsíkokra a mozgatásukhoz szükséges karokat felragasztani, a vezérlést összeállítani, forrasztgatni.

Röviden, ezt egyáltalán nem nevezném ready to fly-nak. A ready to fly számomra az, amikor kiveszem a dobozból rádugom az akkumulátort és repül.

A becsapottság érzete mégsem ebből fakad.

Azért érzem magamat becsapva, mert azt ígérte minden általam elolvasott weboldal, hogy kezdők is elboldogulnak vele.

Ezért én azt gondoltam, hogy én, mint kezdő majd elboldogulok vele. Persze gondoltam én, hogy lesznek eleinte gondok, de némi bénázás után majd tudok vele repülni.

Hát nem.

Három próbálkozásom volt. Háromszor 15 másodpercet sikerült repülnöm vele.

Az első próbálkozáskor bármit csináltam, elkezdett felfelé törni, amikor ellenkormányoztam, akkor azonnal zuhanni kezdet és elfordult balra. Esélyen sem volt megfogni és szépen a földbe csapódott.

A második alkalommal ugyanez, ekkor már az orra is szétnyílt. Megragasztottam.

A harmadik alkalommal úgy fordult oldalra, hogy szépen eltört a szárnya. Ezzel vége is.

Összesen tehát 45 másodpercet sikerült vele repülnöm. Másodpercenként alig 1200 forintomba került ez az élmény.

Úgyhogy most annyira csalódott vagyok, hogy szépen szétszereltem és eltettem a dobozába a maradványokat.

Valószínűleg egy életre megutáltam az RC repülőket.

Hiányosságok

Én nagyjából ötször kérdeztem rá és ötször erősítettek meg abban, hogy a megvásárolt repülőgéphez minden szükséges alkatrész a dobozban van és semmi más dolgom nincs, mint összeszerelni.

Arra is rákérdeztem, hogy a leírások alapján ez menni fog-e? Ha jól emlékszem, még egy olyan poént is elsütöttem, hogy eleget legóztam gyermekkoromban, így ha van ábrás útmutató, bármit összerakok.

Jót nevettünk közösen.

Persze ez odahaza nem volt vicces, hiszen az útmutató azt írja, hogy 2 óra szerelés után már ready to fly, azaz repkész a repülő.

Ezzel szemben valamikor éjfélkor, azaz 6-7 óra küzdelem után jutottam el oda, hogy nem én vagyok a hülye és hogy határozott és ismételt kérdéseim ellenére még sincs minden benne a dobozban.

Persze élveztem, és a hobbi erről szól. Élvezzük, miközben csináljuk.

Csak az a megjegyzésem, hogy ha a kedves vevő - ez lennék én - azt kéri, hogy az összeszereléshez MIN_DEN legyen benne a csomagba, akkor azt úgy gondolja, hogy MIN_DEN legyen benne a csomagban.

Mivel ez életem első modell repülője, nagyjából halvány lila dunsztom sem volt arról, mi kellhet hozzá. Adtak egy jó adag vezetéket, mindenféle dobozokat és furcsa kis bizbaszokat, és csak a bizalom segített abban, hogy elhiggyem: ebből végül repülő lesz, amely repülni is fog.

Aztán a számos vezeték és kütyü persze szépen a helyére került és igazán nagy élmény volt, ahogy lassan kialakult a rendszer.

Az persze nem volt élmény, hogy egyrészt a leírásokban nem szerepel néhány információ, amelyek nélkül nem lehet összeszerelni a gépet, de ezeket még csak levadászom az internetről. Például a vezérlés csatorna leosztása, azaz a sorrend, ahogy a szervókat a vevőbe be kell dugni.

Az is okés, hogy vannak dolgok, amikre nekem kell rájönnöm, azaz például arra, hogy a két szárnyon lévő szervó egy csatornáról megy és a vezérlő jelet egy elosztón keresztül kapják meg. Logikus, hogy ha az egyik szárny végén lefelé mozdul a lap, akkor a másik szárnyon felfelé és semmi dolgunk nincs, minthogy a szervókat úgy bekötni, hogy szinkronban, ellentétesen működjenek. Igaz, ezt sehol nem írja a leírás, de tök egyedül rájöttem. Mert az elosztó kábel megvan.

Ami viszont nincs meg, az a távvezérlő tápellátását szolgáló vezeték, így a rendszer nem kap áramot. Hiba.

Aztán a motor vezérlése megvan ugyan, de annak vezetékei simán el vannak csípve és sem a hosszuk, sem a csatlakozásuk nem teszi lehetővé, hogy a motorral összekössük azt.

Valószínűleg azt gondolják, hogy egy darab drót mindenkinek van odahaza és ez így igaz, de én - ismétlem - úgy kértem a készletet, hogy MIN_DEN legyen benne, ami a működéshez szükséges. A drótok is.

Nincsenek idehaza speciális saruk sem, amelyekkel a motor vezetékeire a rendszert rádugom, ahogy sajnos nem bővelkedem a vezérléshez csatlakoztatni szükséges, három lábú, speciális dugókban sem. Azaz nincsenek nekem ilyenek.

Szóval ma mehetek vissza. Ahelyett, hogy a repülővel a Hajógyári szigetre mennénk próba kört repülni a gyönyörű napsütésben, újabb délutánt kell eltöltsek az okumlálással.

Persze türelmes vagyok és ez is szórakoztat, de azért mégis csalódás.

RC, de nem helikopter...

Kicsi hibát elkövettem, amikor elneveztem ezt a blogot. Mert most döbbentem rá, hogy nem csak a helikopterek, de minden érdekel, ami távirányíthatós. Amivel játszani lehet.

Úgyhogy RC helikopter ide vagy oda, most RC repülőgépről fogok írni.

Mert vettem egyet.

Hogy miért?

A dolog gazdasági megfontolású. Egyszerűen arról van szó, hogy olcsóbb repülni egy repülőgéppel. És ez a gép már simán felemeli azt a kamerát, amelyet egy háromszor ennyibe kerülő helikopter bírt volna el.

Úgyhogy kénytelen leszek megtanulni repülőgéppel is repülni. Ez lesz a következő kihívás.

Illetve az, hogy össze kell szerelni a gépet, mert a "majdnem kész" kifejezés egy röpke kétórás szerelgetést és ragasztgatást jelent.

Remélem megbirkózom vele, hiszen eddig még soha semmilyen műszaki cucc nem fogott ki rajtam.

Remélem ez sem fog.

Ha sikerül, a hétvégén már repülős kamerás videókat készítek majd.

Addig még jelentkezem, hogy lássátok, milyen is összeszerelni egy ilyen gépet. Egyelőre azt sem tudom, hol kezdjem...

HHH, azaz hamarosan helikopter hegyek!

Örömmel tudatom Veletek, kedves barátaim, hogy alkalmam nyílt tesztelni egy csomó újfajta RC helikoptert és így hamarosan helikopter hegyek jönnek.

Természetesen olyan gépeket tesztelek majd, amelyeket bárki megengedhet magának és használatukat bárki el tudja sajátítani.

A teszteket a tőlem megszokott stílusban, érthető szövegezéssel, szakzsargon teljes kerülésével és szigorúan szubjektív szemléletben fogom megjelentetni itt, és a gépeket számomra biztosító cég oldalán is.

Hogy hol é Schmitt, azt talán már a héten meglátjátok.

Úgyhogy ne menjetek sehová, hamarosan jövök a helikopter hegyekkel!