UDIRC U810 Fly Wolf - rakétát is kilő

Igazából elég nagy ám a dömping manapság az RC helikopterek között, és ezért kapja fel az ember a fejét arra, ha valami kilóg a tömegből. Ha nem csak repül, jól néz ki, olcsó, hanem még tud valami extrát is. Ilyen a tesztben szereplő kis infrás helikopter, amely egy igazi gyerekbolondító. Kérem távolítsa el gyermekét, mielőtt ezt az írást olvasni kezdi, mert a hirtelen fellépő vásárlási vágyért nem vállalok garanciát.

Persze az én korosztályom leginkább a magában élő gyerekkel nem tud mit kezdeni, amikor ilyesmit lát. Mert bizony kedves barátaim, mi az Air Wolf sorozaton nőttünk fel és ezt a kis gépet látva meg is indul mindenkiben legalább a filmzene. De jó kis filmsorozat volt is az... Szóval már maga a kinézete is fél siker, a másik fele pedig az ára. Mert ugyebár az sem mindegy, hogy mennyiért jutunk hozzá az élményhez. Az élmény jelenleg 9990,- HUF-ba kerül a BluePanther webáruházában. További részletek ide kattintva. 

Technikai részletekkel most sem untatnálak benneteket, hiszen a fenti linken mindent elolvashattok róla. Jöjjenek inkább az én élményeim, a negatívak és a pozitívak is. Az első élmény az, hogy ez a gép ugyebár infrás, így igazán arra alkalmas leginkább, hogy beltérben repkedjünk vele. Nagyon könnyű kis madárkáról van szó, így egy nyitva felejtett ablak vagy ajtó is befolyásolja a repülését. Ennek ellenére nekünk sikerült vele szabadtérben is repülni, amiről itt egy rövidke kis videó (1080-as felbontásban, teljes képernyőn érdemes megnézni):

Az talán látszik, hogy kissé dobálja a szél. Mivel ez egy háromcsatornás gép, elvileg oldalazni nem tud. Nekünk mégis sikerült, ezt a szélnek köszönhetjük. Az infrás gépek emellett hajlamosak néha el-elveszíteni a kapcsolatot a távirányítóval. Ez a gép ilyenkor az utolsó utasításnak megfelelően működött tovább. Azaz ha éppen felfelé törekedtünk velük, akkor "fényesen suhogva keringtek, szálltak a magosba", mint József Attila mamájának ruhái a padláson. Ez lehet kellemetlen is, főként szabadtérben. De aki infrázni kezd, az ezzel számoljon.

Ha a gépet a távirányító nagyjából 10-15 méteres hatótávolságán belül tartjuk, akkor ilyen gond nincs, szépen repül és jól irányítható. Ez egyébként annak köszönhető, hogy ez a gép is koaxiális (két rotor egymás fölött, egy tengelyen) és a felső rotor stabilitását röpsúlyok segítik (ismeretes még így is: giro). A rotorok bírják a gyűrődést, meg sem kottyan nekik egy kis virágmetszés, vagy falnak ütközés. A dobozban azért adnak hozzá még két darab főrotort és egy farokrotort cserének.

A rotorok rögzítése műanyag, de lötyögést nem tapasztaltam. Még alacsony fordulaton sem ráz a gép. Ha már műanyag: a gépet teljesen beburkolja a kabin, amely elég rugalmas és szintén bírja akár 2 méteres magasságból a leeséseket is. Az alján nem talpat, hanem kerekeket találunk, amelyeknek köszönhetően a talajon kicsit gurulni is képes, ez fel és leszállásnál jön jól.

Az akkumulátor nem cserélgethető, speciális töltőcsatlakozón keresztül tölthetjük, ezt kapjuk hozzá a dobozban. Ahogyan a kilőhető rakétákat is, szám szerint 6 darabot. Ezekkel volt egyébként egy kis kalandom, mert a gyárban betett rakéták kicsit be voltak gyógyulva és nem akarta ezeket kilőni. Miután sikerült kiműteni ezeket, már tökéletesen ment a kilövés is, ahogyan az a videóban is látható volt. A gyártó kedvessége két darab célobjektum amelyekre tüzelhetünk.

A tüzelést a távirányító elején, mutatóujjunkra eső gombokkal tudjuk kiváltani, ekkor a távirányítóból rakétaindítási hang hallatszik. Na, ezzel lehet a gyerekeket megbolondítani, dehát ez is a cél. A távirányítón sok gomb nincs, de háromcsatornás gépnél ezekre nincs is nagyon szükség. A gép oldalirányú hangolását egy szem tekerőgombbal hajthatjuk végre, és kezdőknek van egy lassabb fokozat kapcsolására szolgáló gombocska. És ennyi.

A távirányító 6 darab ceruzaelemmel megy, gyakorlatilag az idők végezetéig. A gép töltését egyébként USB-ről tudjuk megoldani háromnegyed óra alatt, ezután 10 percet röpül.

14 éves kortól felfelé ajánlják, de ismerve a mai gyerekeket, szerintem egy 10 éves simán elboldogul vele, szigorúan szülői felügyelettel. Macskák jelenlétében csak óvatosan, mert nekik is tetszik és leszedik akár 2 méter magasból is. Tapasztalatból beszélek...

A végére a szokásos kinek és minek kérdés:
Azoknak ajánlom, akik elsősorban lakáson belül szeretnék használni. Első helikopternek is kiváló, mert kezes jószág és olcsó is. Ha kettőt veszünk, jó kis csatákat vívhatunk egymás ellen (nem zavarják be egymást, mert 3 különböző "frekvenciára" állíthatóak), a rakétakilövés pedig tényleg egy olyan funkció, ami magában eladja a gépet. Főleg most, hogy ráadásul még akciós is...

3 csatorna vs. 4 csatorna

Nem nagyon találtam olyan magyar weboldalt, amely egyszerűen és érthetően elmagyarázná, mit is jelent a 3 és a 4 csatornás vezérlés és milyen különbségek vannak a repülésben.

Vagy ha találtam is, nem nagyon érthető. Hát megpróbálom összefoglalni, minden hókuszpókusz nélkül.

Az RC helikopter repülése két kar segítségével irányítható. Ezekkel a karokkal szabályozzuk a rotor fordulatát és így azt, hogy függőlegesen emelkedjen, süllyedjen vagy egy bizonyos magasságban maradjon. És ezekkel a karokkal szabályozzuk a haladását is, azaz azt, hogy előre, hátra, oldalra induljon el a gép.

A 3 csatornás modellnél kicsit egyszerűbb a képlet, hiszen egy funkció kimarad, így a helikopter viszonylag egyszerűen irányítható, hamar megtanulható és így a sikerélmény is garantált. 4 csatornás modelleknél sok-sok esés-kelés történik, mire a gép azt csinálja majd, amit mi szeretnénk. Miért?

A 3 csatornás modelleknél:

A bal kézre csak a rotor forgási sebességének szabályozása kerül, így a bal kezünkkel csak arra kell koncentráljunk, hogy a megfelelő magasságban tartsuk a helikoptert. Logikus ugye, hogy magasabb fordulat esetén a helikopter emelkedni fog, alacsonyabb fordulat esetén süllyedni. Ennél a típusnál a lebegés könnyen elsajátítható, hiszen ha magasabbra szeretnénk repülni, akkor előre toljuk a bal oldali kart ha pedig ereszkedni szeretnénk, akkor magunk felé húzzuk. 10 perc gyakorlással megvan és nem fogjuk sem a plafont karcolgatni, sem a padlónak vágódni.

A jobb kéz a 3 csatornás típusoknál szintén egyszerűbb helyzetben van, hiszen a kart előre tolva a helikopter a hosszirányú tengelye mentén kicsit megbillenve, előre kezd elindulni, míg a kart hátra húzva hátra billenve kezd hátrálni. Balra húzva a kart a függőleges tengely nem mozdul, és a helikopter úgy fordul balra, mintha egy zsinóron lógna és így fordítanánk el. Ugyanez a jobb oldali fordulás is.

Így aztán egy 3 csatornás modellnél csak azt kell fejben helyre raknunk, hogy amikor a helikopter velünk szemben repül, akkor merre is van a balra-jobbra és az előre-hátra. Mert ugye ilyenkor megfordul minden. Ez persze kis gyakorlással szintén elsajátítható, így gyakorlatilag 20 perc után a helikopterrel úgy röpülünk majd, mintha hónapok óta ezt csinálnánk. (Ez természetesen azokra a modellekre igaz, amiket felhasználó barátra hangoltak, de a boltokban szinte csak ilyennel találkozunk.)

Az eredmény tehát 3 csatornás helikopter esetében kézzel fogható, könnyen elérhető, szeretni fogjuk.

De! És ott az a fránya "de" megint. A 3 csatornás helikopter nem úgy repül, mint az igaziak, első rálátásra látjuk, hogy valami furcsa. Így aztán a hamar jött siker után hamar jött unalom is következik, amit csak egy 4 csatornás gép tud eloszlatni.

A 4 csatornás helikopter izgalmas, de előbb egy kis intermezzo:

Ha Magyarországon az ember bemegy egy modell boltba és helikoptert vásárol, nem is kérdeznek semmit, alapból Mode2 távirányítót adnak hozzá, a kétnormás távirányítót pedig szerelik-állítják is át Mode2-re. Hogy mi a különbség Mode1 és Mode2 között, arról majd később írok egy blogbejegyzést, ha sikerül Mode1-gyel is repülnöm kicsit. Addig maradjunk a Mode2 ismertetésénél, idehaza ezt repülik a legtöbben (állítólag).

Tehát a 4 csatornás Mode2 helikopter:

A bal kézre esik itt is az emelkedés-süllyedés, azaz a rotor fordulatszámát itt is a bal kezünkkel fogjuk szabályozni. A nehezítés az, hogy a 4 csatornás esetében a bal kézre esik a tengely körüli elfordulás is, azaz amit 3 CH esetén a jobb kezünkkel végeztünk, azt itt a bal kéz mozdulatainak finom összehangolásával kell végeznünk. A nehézség az ebben, hogy a kar mozgatásánál arra is kell figyeljünk, hogy a magasságot ne veszítsük vagy növeljük meg, mert ilyenkor plafon vagy padló ütközés lesz a vége. Ez már maga több órás gyakorlást igényel úgy, hogy közben a jobb kezünkkel is bűvészkedni kell.

Jobb kézen ugyanis megjelenik egy funkció, a negyedik csatorna által vezérelve. Ez pedig nem más, mint az oldalazás. A 4 csatornás helikopter esetén ugyanis a kar előre és hátra mozgatásával szintén előre és hátra dőlés és ezzel együtt haladás következik be, de oldalra húzásakor a helikopter nem oldalra fordul (ez átkerült a bal kézre), hanem oldalra dől és oldalazva kezd haladni. Azaz úgy viselkedik, mint egy igazi helikopter. Ez a funkció megint csak hosszú órák gyakorlásával sajátítható el, ami közben jó párszor oda fogjuk verni a gépet a bútorokhoz, beleakad a függönybe és nem egyszer el is veszti maga alól a levegőt és métereket zuhan. A hirtelen mozdulatokat ugyanis egyik helikopter sem szereti, a megbillenő helikopter pedig eleinte mindenkit megijeszt és kapkodás lesz a vége. Ha gyakorlunk és ügyesek is vagyunk, akkor is napok és sok kifogyasztott akkumulátor, nameg néhány törött alkatrész lesz a fizetség, mire szépen tudunk oldalazni is.

A 4 csatornás helikopternél nehezíti a feladatot az is, hogy soha nem végezhetők a mozgások külön-külön, mindegyik hatással van a másikra. Azaz mielőtt oldalazni kezdenénk, azt is meg kell nézzük, a gép orra éppen merre áll, hiszen ha például nekünk balra halad a helikopter és mi balra akarunk oldalazni, akkor felénk fog megindulni és az orcánkba fog repülni. Az pedig ember legyen a talpán, aki egy vele szemben lebegő helikopter esetében azonnal tudja, melyik is a bal-jobb dőlés, bal-jobb forgás és merre van az előre-hátra.

Sok-sok gyakorlás, mire ezek átmennek rutinná és ahogy járás közben sem gondolkodunk, hogy bal-jobb-bal-jobb, úgy a géppel tett mozdulatok is átmennek automatikusba. Szuper dolog az emberi agy.

És ha ez így van, akkor jönnek ezen mozgások kombinációi, azaz a balra forgás közben emelkedés és balra dőlés, vagy a jobbra forgás közben süllyedés és jobbra dőlés, vagy sorolhatnám.

Megéri szenvedni a 4 csatornás helikopterekkel? A határozott válaszom az, hogy IGEN!

Hamarabb meg lehet tanulni a 3 csatornással repülni és kisebb gyerekeknek nem is ajánlok márt. Nem célunk ugyanis megutáltatni a gyerekkel az egész műfajt. A 3 csatornás helikopter viszont olyan, mint a biciklin a pótkerék. Érdemes megtanulni pótkerék nélkül bringázni? Nem kérdés. Érdemes tehát megtanulni 4 csatornással röpülni? Ez sem kérdés...

A 4 csatornás RC helikopterek repülése ugyanis nagyon hasonlít - kinézetre - az igazi helikopterek repüléséhez, nagyon szuper trükköket lehet velük csinálni. Soha nem unja meg az ember őket, mindig tartogatnak kihívásokat és típusonként változik, hogy a különböző mozgások és rotorállások miként hatnak a helikopter mozgására. És ez nagyon izgalmas, teljesen kikapcsolja az embert.

Vezetés közben nem csak a helikopter száll, hanem az összes gondunk is, messzire, el.